Milánóban az étkezésnek nemcsak fogásai, hanem napszakai is vannak. Egy espresso a pultnál lehet néhány perc, az ebéd lehet üzleti találkozó, késő délután pedig elérkezik az a pillanat, amikor lassan megváltozik a város ritmusa. Bezárul a laptop, előkerül egy Negroni vagy egy pohár prosecco, az ital mellé pedig megérkeznek az első falatok. Nem egészen vacsora, de már jóval több annál, mint hogy „igyunk meg valamit”.
Talán éppen ez az olasz – és különösen a milánói – étkezési kultúra egyik legvonzóbb sajátossága: a nap bizonyos pillanataiból rituálét csinál.
A kávéház most két ilyen pillanatnak ad saját értelmezést. Az Afternoon Tea a hosszú délutánokról, az Apericena pedig a munka és az este közötti átmenetről szól. Első látásra két egészen különböző ajánlat, valójában azonban ugyanannak a gondolatnak két arca: nem feltétlenül kell különleges alkalom ahhoz, hogy leüljünk egy szép asztalhoz, és ne akarjunk azonnal továbbindulni.
Egy hely, ahol több mint kétszáz éve találkoznak az emberek
Amikor Antonio Cova 1817-ben, a Teatro alla Scala közelében megnyitotta a Caffè del Giardinót, a hely hamar több lett cukrászdánál. Irodalmi kávéház, a színház utáni társasági élet egyik helyszíne és találkozópont lett; falai között később olyan művészek is megfordultak, mint Giuseppe Verdi és Giacomo Puccini.
A második világháború után a Cova a Via Montenapoleonéra költözött, és vele együtt változott a társaság is: a történelmi cukrászda a milánói divatnegyed életének részévé, a divat, az üzlet és a nemzetközi közönség találkozóhelyévé vált.
Kétszáz év alatt sok minden változott. Az viszont kevésbé, hogy a Covába nem kizárólag azért ülnek be az emberek, amit rendelnek, hanem azért is, akivel azt elfogyasztják. A budapesti Afternoon Tea és Apericena ezt a kultúrát folytatja két különböző napszakban.
A délután, amelyből program lesz
Az afternoon tea eredetileg nem olasz hagyomány. A 19. századi Angliából indult, majd a nagy európai fővárosok társasági kultúrájának részévé vált – és idővel természetesen Milánó is a saját képére formálta.
A Via Montenapoleone-i házban ma is külön délutáni rituálé, tea, apró szendvicsek, sütemények és kekszek kerülnek az asztalra, egy pohár pezsgővel pedig a délután szinte észrevétlenül érhet el a milánói aperitivo idejéig. Budapesten ugyanez a gondolat kap saját értelmezést.
Forrás: Turizmus Online