Van, aki szerint az ételfotózás a vendéglátás egyik legfontosabb marketingeszköze, mások egy szépen tálalt étel emlékét szeretnék megőrizni, és vannak, akik inkább az ételre és az élményre koncentrálnak és eszükbe sem jut elővenni a telefont.
„A kamera eszik először” mondás tökéletesen írja le éttermi szokásainkat. Az elmúlt években nemigen látni étteremben olyat, hogy valaki ne fényképezné le a tányérját. Amint leülünk, a telefonok máris az asztalon, majd ahogy megérkezik a tányér, addig igazgatjuk, keressük a megfelelő szöget és fényt, míg meg nem találjuk a tökéletes kompozíciót, és elkészülhet az insta fotó. Általában az egész asztaltársaság megvárja, amíg minden fogás egyszerre az asztalra kerül, és csak ezután kezdenek enni, azt kockáztatva, hogy közben kihűl az étel.
A három Michelin-csillagos Heston Blumenthal, a The Fat Duck séfje a The Guardianben egy vele készült interjúban arról beszél, hogy a vendégek olykor annyira elmerülnek a fotózásban, hogy kihűl az ételük, és szerinte a közösségi média miatt a látvány sokszor fontosabbá válik az ízeknél és az illatoknál.
A brit séf szerint a közösségi médiának „köszönhetően” megváltozott az emberek viszonya az ételhez. „A vendégek egyre inkább a látványra koncentrálnak, miközben háttérbe szorulnak az ízek, az illatok és az étkezés pillanatának megélése.” - mondja, ugyanakkor azt is elismeri, hogy nehéz helyzetbe tud kerülni az étterem, ha figyelmeztetné a vendéget, és nem akarja elrontani sem az élményt, sem konfliktusba kerülni a vendéggel.
A jelenség jó ideje a magyar vendéglátásban is mindennapossá vált. A Turizmus Online által megkérdezett szakemberek véleménye azonban eltér arról, hogy ez mennyire hasznos vagy éppen káros az éttermi élményre nézve. Míg egyesek a közösségi média ingyenes reklámértékét emelik ki, mások attól tartanak, hogy a látvány és a megoszthatóság lassan fontosabbá válik magánál az étkezésnél.
Vendégek, mint reklámozók
A Szaletly general managere, Forgó Zsolt szerint a fotózás egyértelmű világtrend, amely Magyarországon is erősen jelen van, és mint tréfásan gyakran mondja: ami nincs fényképpel dokumentálva, az meg sem történt. A mindennapokban látja: a vendég olykor szinte rá sem néz a frissen felszolgált ételre, máris a telefonjáért nyúl.
Az étterem executive séfje, Bernát Dániel saját bevallása szerint hasonló helyzetben maga is készít fotókat: „Ha a világot járva találkozok olyannal, amit tetszik és posztolnám akkor is fotózok, vagy ha inspirál valami és meg akarom őrizni. Ettől függetlenül sajnos én is látom ez egy olyan trend, ahol az elkészült képek 99 százaléka soha nem lesz visszanézve, csak kallódó adatok. Így én is igyekszem minimalizálni a fotózást.”
A 101 Bistro társtulajdonosa Lu Boen szintén globális jelenségként tekint az ételfotózásra. Szerinte a közösségi média megjelenésével a képek megosztása az életünk részévé vált, és mára a hagyományos szájhagyomány egyik új formájává nőtte ki magát. Mint mondja „korábban elmeséltük egymásnak, hol ettünk jót, ma pedig gyakran egy fotóval ajánlunk egy éttermet vagy egy fogást az ismerőseinknek.”
Dicséret vagy bosszúság?
A vendégek fotózási szokásai a vendéglátásban dolgozók számára egyszerre jelenthetnek elismerést és kihívást. A Szaletly vezetése például kifejezetten örül annak, ha a vendégek megosztják az ételeikről készült képeket.
Forgó Zsolt szerint ez büszkeségre ad okot, hiszen egy-egy tányér mögött komoly szakmai munka áll. Ha valaki szépnek és érdekesnek talál egy fogást, és másokkal is meg akarja osztani, az a séf és a teljes csapat számára pozitív visszajelzés. A vendégek fotói ráadásul olyan emberekhez is eljuttathatják az étterem hírét, akiket a hagyományos marketingeszközökkel talán nehezebben érnének el.
Erdélyi Róbert, a Tuning Burger tulajdonosa viszont zavarónak tartja a jelenséget. Saját bevallása szerint ebben az életkorából adódó szemlélet is szerepet játszhat, ugyanakkor pontosan látja, hogy a közösségi média figyelmen kívül hagyása üzleti szempontból kockázatos lenne. Az étteremnek tehát alkalmazkodnia kell egy olyan trendhez, amellyel személyesen nem feltétlenül ért egyet.
Lu Boen más megközelítést képvisel: „azt látom, hogy a technológia fejlődésével folyamatosan új szokásokat építünk be az életünkbe, amelyek idővel a kultúránk és a hagyományaink részévé válnak.” – magyarázza. „Régen kézzel ettünk, sokszor a földön ülve. Később megjelentek a tányérok, az evőeszközök, az asztalok, majd az asztalok fölött a lámpák. Most pedig egy újabb szokás kezd beépülni az életünkbe: lefotózzuk az ételt, mielőtt megesszük. Az, hogy ezek a változások jók vagy rosszak, szerintem mindenkinek más a véleménye. Én inkább azt gondolom, hogy fontos, hogy tiszteletben tartsuk egymás szokásait, és ne ítélkezzünk felettük.”
Az ételfotózás paradoxona, hogy miközben segít megőrizni egy különleges étkezés emlékét, könnyen el is vonhatja a figyelmet magáról az élményről. Mert jó, ha egy éttermi élményben van mit lefotózni, viszont azt sem érdemes szem elől téveszteni, hogy evés során ne csak a látványt, hanem az ízeket is élvezzük, a társaságról nem is beszélve.
Forrás: Szöllősi Tímea, Turizmus Online