A tervezettnél ugyan pár évvel később, de egy gyönyörű épületbe költözhetett a Nemzeti Táncszínház a Millenárison. Az egykori Teátrum csarnoka került átalakításra, az igényeknek megfelelően.
A látványtervhez képest a legnagyobb változás a környezetében történt: eltűnt a tó, melyben a renderelt épület még tükröződött. Az egykori parkot ugyanis rendezvényhelyszínné alakították időközben, és minden zavaró elemet eltüntettek. Vagyis pont azokat az izgalmas kísérleti megoldásokat, amelyek igazán eredetivé tették a hajdanvolt Millenárist: a tavat a különböző hidakkal és part menti sétányokkal, a dombokat, a vízbe süllyesztett fákat, az üvegfal mögé zárt talajmetszeteket stb. Az ígéretek szerint a Széllkapu nevű Millenáris II. veszi majd ezt a szerepet – ez lesz a kreatív megoldásokkal tűzdelt pihenőkert.
A parkból száműzött kreativitást és kísérletező kedvet most a Nemzeti Táncszínház épülete csempészi vissza kicsit a rendezvényközponttá vált Millenárisba. Benczúr László tervei szerint egy tetőt helyeztek az épület fölé. Alatta egy amfiteátrum szerű kültéri színpadot alakítottak ki.
Az épület most Zoboki Gábor, valamint Orlovits Balázs és Lente András tervei szerint született újjá. Az új ház elegánsabb és távolságtartóbb lett elődjénél. A legizgalmasabb rész a park irányába készült toldás. Egy kis színpad, ami benn is van a színházban, meg nincs is, viszont ennél azért jóval többet tud. Mivel üvegfal választja el a parktól, a színház kapott egy zárt előcsarnokot, ami eddig nem volt neki. Ahol a padló és a mennyezet ugyanolyan anyagúnak tűnik, ami kifejezetten ráerősít egy afféle, nyitott, pavilonérzésre. Az egykori ipari hangulat szinte teljesen eltűnt. A nyitottság szó szerint is értendő, az üvegfalak nagy részei nyitva lesznek az év jó részében és az előtér kávézóteraszként funkcionál.
Az előtér egyik legmeghatározóbb eleme a nagy ívben kanyarodó főlépcső, amely egyben nézőtér is lehet kisebb előadásokhoz. Az üvegfalon keresztül legalább olyan meghatározó eleme a főhomlokzatnak, mint a különleges tető. A másik viszont a lebegő kisterem, ami belegömbölyödik az előtérbe. Alatta van a kávézó pultja, amelyet úgy alakítottak ki, hogy könnyen színpaddá alakítható anélkül, hogy egy centivel is a padló fölé emelkedne. Felülről a kisterem alja határolja le, amelyről akár függönyök is leereszthetők, és a világítás is fel van szerelve egy esetleges 
előadáshoz.
Maga a 120 fős kisterem nagyon hangulatos lett. Látványban leginkább a színes székek határozzák meg, és a falak burkolata.
A nagyteremben 368-an tudnak leülni, de néhány óra alatt az egészet ki lehet üríteni és síkpadlós rendezvényteremmé alakítható, ahol hatszázan is elférhetnek. Sőt. Ha kell homlokzattól homlokzatig végignyitható a termek sora, és szinte egyetlen nagy térré alakítható az épület.
Az épület összességében igen mutatós lett, és a sok kísérleti elem ellenére látszólag szépen kivitelezett.
(Fotók: Hlinka Zsolt / Nemzeti Táncszínház)
Forrás: index.hu Zubrecki Dávid